Megújul a Magyar Szocialista Párt. Már megint. Mint amikor a gyermek rájön, hogy nem kapja meg a játékát, hiába nyúlkál érte, ezért más taktikához folyamodik.

Kapaszkodjunk meg: az MSZP a gúnyhatáron túli magyar kisebbségi közösségek és pártok fiatal szakembereit keresi fel. Mint írták, “az egyes határon túli régiók magyarságának helyzetéről tartott előadások mellett ifjúsági érdekérvényesítés, politikai kampányszervezés, közvélemény-kutatás, kommunikáció, médiakapcsolatok témakörökben ismerték meg egymás véleményét, cserélték ki tapasztalataikat a résztvevők.”

Gondolhatnánk naivan, hogy arról beszéltek, amiről a szocialisták régóta, mégpedig: a romániai magyarok mindössze magyar ajkú románok, a felvidéki magyarok már szlovákok, a vajdaságiak pedig szerbek. De nem: Mesterházy szerint a Magyar Szocialista Párt “szoros párbeszéden alapuló, aktívabb nemzetpolitikát, a határon túli magyar szervezetekkel történő intenzívebb kapcsolattartást” kezdeményez.

Mindehhez létrehoztak egy (újabb) alapítványt, az Európai Kisebbségekért és Demokráciáért Alapítványt, amin keresztül kerekasztal-stílusban igyekeznek megtalálni a közös hangot a szomszédos országok (többnyire) magyar pártjaival. Balatonlellén volt az első ilyen gyűlés, és várhatóan továbbiak fogják követni a jövőben. És hogy kikkel tartottak előadásokat most szeptember 9-11. között Mesterházyék? Ott volt Kovács Péter RMDSZ-főtitkár, Gajdos István, az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség elnöke, Pásztor István, a VMSZ elnöke, Bara Zoltán, a HÍD-Most külpolitikai tanácsadója, és sokan mások.

De miért lettek olyan fontosak hirtelen a határon túli magyarok? Eddig nagyjából annyira foglalkozott az MSZP velük, mint amennyire Schmitt Pál figyelt oda a magyar nyelvtanra még az elemiben. Bizonyára a már korábban beharangozott szocialista megújulás része ez is, akárcsak a most beígért provokatívabb stílus.

Teljesen nyilvánvaló, hogy miért léptek a határon túli (többé-kevésbé) magyar pártok felé: egyre bizonyosabb, hogy szavazati jogot kapnak az elszakított területeken élő (kettős) állampolgárok is. A szocialisták által használt “provokáció” szó tökéletesen ideillő, hiszen épp ők voltak azok, akik 2004-ben arcon köpték saját testvéreiket: 23 millió román bevándorlóval riogattak, ki nem mondták ugyan, de uszító kampányukkal heteken át sugallták, hogy ők márpedig nem magyarok, csak szlovákok, románok, vagy épp szerbek. 

Most meg bratyiznak a VMSZ-szel, RMDSZ-szel és a többivel, remélve, hogy ők majd hoznak otthon nekik pár százalékot. Várakozásuk sajnos nem alaptalan: a külhoni magyarság egyelőre nagyobbik része a szavazó urnáknál rendre a valódi magyar érdekekre fittyet hányó pártokat támogatja. Azok pedig némi támogatás ellenében szívesen kampányolnak kicsit az MSZP-nek – hátha rá lehet venni egy maroknyi embert, hogy rájuk szavazzanak. 

Az ember könnyen felejt, mint ahogyan már ezer és egy esetben bebizonyosodott. A Magyar Szocialista Párt is erre épít, de hiába cserélik a kirakatembereket, hiába dörgölőznek olyanokhoz, akiket eddig megtagadtak, a párt magja, lényege attól még a régi marad. De a szavazat mindenkinél egyet ér, és nem nézi senki, honnan jött. Ez a demokrácia...

(forrás: barikad.hu)