A januári hatalomátvétel óta háttérbe szorult a környezetvédelem a Sínai-félszigeten Egyiptomban. Félő, hogy a könnyűbúvárok és szörfösök kedvelt, "hippis-beduinos" hangulatú úti célja hamarosan olyan természetkárosító, nagyüzemi szállodakomplexummá válik, mint Sarm el-Sejk.

Az egyiptomi kormányzat harminc évvel ezelőtt indította a dél-sínai-félszigeti fejlesztéseket, azzal a céllal, hogy az Izraeltől visszanyert területeken föllendítse a turizmust, amelytől jelentős bevételeket remélt. 1982-ben a környéken 312 szállodai szoba volt csak, 2003-ra már 37 429, s további ezrek építése folyt. A félsziget déli csücskén elterülő Sarm el-Sejk tengerpartján all-inclusive szállodarengeteg nőtt ki a homokból, amely évek óta népszerű a charterturisták körében: ide érkezik az Egyiptomot választó utazók egynegyede.

Tőlük igen eltérő igényű vendégek célozzák meg az északabbra, az Akabai-öböl partján fekvő Dahabot. A hajdani álmos-poros halászfalu máig őrzi "hippis-beduinos" báját, jóllehet a nevesebb szállodák is megtelepedtek már itt. A gyakran baráti társaságokkal érkező könnyűbúvárok a mesés korallképződményekért és gazdag tengeri élővilágért, a szörfösök az egyenletesen fújó szélért járnak ide - némelyikük évről évre. A világhírű Blue Hole kétszáz méter mély víz alatti tölcsére szívdobogtató élmény, de Dahabból indulva olyan nevezetességekhez is eljuthat a kalandvágyó utazó, mint a Színes-kanyon vagy a Mózes-hegy tövében álló Szent Katalin-kolostor.

Ezt a varázslatos vidéket fenyegeti a hotelmonstrumok terjeszkedése, mondják a helyi környezetvédők. Az egyiptomi környezetvédelmi ügynökség 2004-es fejlesztési terve szerint ugyanis a Dahabra jellemző "egyéni szervezésű vagy kiscsoportos utaztatás csak szűk szegmense a piacnak", helyette inkább a Sarmban elterjedt resort (magyarán tömegüdültetési) jellegű turizmust volna érdemes itt is meghonosítani.

Mivel a Hoszni Mubarak elnök távozását elérő megmozdulások miatt megcsappantak a turisztikai bevételek, egyiptomi környezetvédők attól félnek, az új vezetés leporolná az akciótervet, és mielőbb megvalósítaná az abban foglaltakat. Márpedig a "a növekedés óhatatlanul nagy nyomást jelent a természeti értékekre" - írta a tanulmány bevezetőjében korábbi turisztikai miniszter, Maged George. Diplomatikusan fogalmazott: a Sínai-félszigetre érkező turisták évi 1,7 milliós számát legalább hatmillióra szeretnék föltornázni 2017-re.

Dahabban 97 szálláshely található összesen 2935 szobával, ami átlagosan harminc szobát jelent, vagyis a kisebb épületek dominálnak. Sarm el-Sejk 106 szállodájában 23 ezer szoba van, a szobaátlag 217, azaz a létesítmények nagyméretűek. A tervek szerint Dahabban 2017-ig 227-re növelnék a szállodák és 10 232-re a szobák számát, azaz a 45-ös átlagot célozták meg. Nem tűnik soknak, de a növekmény a 2003-as szintnek a két és félszerese. Ennyi szálláshelyhez kiszolgáló személyzetre is szükség van, a lakosság megnégyszereződése várható.

A helyi vízisport-oktatók szerint nagy a kockázata annak, hogy a fejlesztésekkel párhuzamosan a szállodák kisajátítják a tengerpartot, és így a merülőhelyeket, akárcsak Sarm el-Sejkben. A környezetvédők pedig a természeti kincseket féltik. Egyre többször tapasztalható, hogy a tiltás ellenére egyes turisták tapogatják, tapossák a védett korallokat. A tömegszállodák szennyvíztisztítása sem megoldott - a búvárok beszámolói szerint elegendő kapacitás híján sok helyütt szennyezi fekália a Vörös-tenger kristálytiszta vizét. S hiába jelentették ezt a városi hatóságnak, január óta nehéz érvényt szerezni a korábban hatékonyan működő ellenőrző rendszernek. A természetvédelmet is felügyelő Búvár és Vízisport Kamara (CDWS) ugyanis nyolc hónapja nem kap pénzügyi támogatást a környezetvédelmi minisztériumtól, és források nélkül nem képes ellátni a terület védelmét.

(forrás: origo.hu)