Szombaton délután szülővárosában, Sarkadon kísértük el utolsó útjára Dr. Képíró Sándort.

Az ország szinte minden pontjáról érkeztek gyászolók, akik szerették volna leróni kegyeletüket az elhunyt csendőr százados előtt.

Emlékeztünk. Emlékeztünk arra az emberre, aki egy eldugott kis Békés megyei településről indult a nagybetűs életbe 1914. február 18-án.  Alapfokú tanulmányai elvégzése után a békéscsabai evangélikus gimnáziumban érettségizett. 1937-ben a szegedi Ferenc József Egyetem jogi karán államtudományi doktorrá avatták. Ezután a Magyar Királyi Honvéd Ludovika Akadémia csendőrtiszti tanfolyamára jelentkezett, ahol 1940-ben hadnaggyá avatták. 1943-ban Horthy Miklós kormányzó századossá léptette elő. 1944. augusztus 1-jétől Miskolcra helyezték, ahol a csendőrkiképző iskola parancsnoka lett. Miután az iskolát Németországba vezényelték, Ő Miskolcon maradt egységével a város védelmére. 1944 decemberében az ott harcoló magyar és német alakulatok közül az övé az utolsók között hagyta el a várost. Az előrenyomuló Vörös Hadsereg elől így került Nyugat-Európába, elkerülve az orosz hadifogságot.

A háború után kialakult helyzet nem tette lehetővé számára a hazatérést, emiatt először Linzbe, majd Tirolba került. 1948-ban Buenos Airesbe emigrált. Innen csak a rendszerváltást követően, 1996-ban térhetett vissza szülőhazájába.

Életének néhány állomását említettem csak megemlékezésemben és szándékosan nem térek ki a 2006 utáni eseményekre.

Mi, akik jelen voltunk arra az emberre emlékeztünk, aki hittel, becsülettel élte az életét. Aki a magyarságát soha meg nem tagadta, aki a történelem vérzivataros időszakaiban is ember tudott maradni. Aki a rábízott feladatokat a legnagyobb körültekintéssel és tudásának legjavát adva oldotta meg, aki felelősséggel viseltetett állománya, családja és embertársai iránt.

 szertartás végén a gyászoló tömeg rendhagyó módon a végső nyughelyet körülvonva a magyar Hiszek eggyel búcsúzott egy olyan embertől, aki hitt egy Istenben, hitt egy Hazában és hitt Magyarország feltámadásában.

Nyugodj békében, Sanyi bácsi!

(forrás: barikad.hu)