A devizahitel válság egész országot sújtó problémája, a devizahitelesek egyre sanyarúbb sorsa az egyik legtöbbet emlegetett téma napjainkban. Hallhatunk, olvashatunk róla, de ha nem vagyunk érintettek, elképzelni is nehéz mindazt, amiken keresztül mennek az érintettek. Egy sárvári fiatalember svájci frankban felvett kölcsönének "köszönhetően” megjárta a poklok poklát, s most mégis vállalta, megosztja történetét az olvasókkal, hogy erőt adjon a hozzá hasonló helyzetben lévőknek.

Először is hálásan köszönöm, hogy vállaltad a nyilvánosságot. Szólnál magadról néhány szót?

T. Krisztiánnak hívnak, 34 éves vagyok és jelenleg már 3 hónapja Sárváron lakom a szüleimmel. Egyébként 6 évig, a régi szép időkben Sopronban laktam egy családként a feleségemmel és 2 kisfiúnkkal. A feleségem magyar–német szakos tanítónőként dolgozott, de miután elbocsátották az állásából a válság közepén, Vasváron talált munkát konyhai kisegítő munkakörben, 80 ezer forintos havi fizetés fejében. A kisebbik fiúnk, Martin 11 hónapos, a nagyobbik, Péter 5 éves és feltett szándéka, hogy híres autóversenyző lesz. Végzettségemet tekintve gépészmérnök vagyok, de 1,5 éve már csak alkalmi munkákkal tudtam jövedelemre szert tenni, ugyanis a cégnél, ahol dolgoztam létszámleépítés áldozata lettem.

Tehát fix jövedelemmel nem számolhatsz.

Sajnos nem. Állást azóta sem találtam, ami magától értetődően alapjaiban hatalmas probléma, főleg úgy, hogy 9 millió forintos lakásvásárlási, svájci frank alapú hitelünk havi törlesztőrészletét az én keresetemből finanszíroztuk. Gyakorlatban a munkám elvesztése akkora érvágást jelentett, hogy a kialakult lejtőn már nem volt visszaút…

Múlt időben beszélsz… Mi történt?

Minden követ megmozgattunk, amit csak lehetett, de hiába. Nem tudtuk fizetni a törlesztőrészletet, s miután konstruktív megoldást nem találtunk, a bank elárverezte a házunkat… Gyakorlatilag fél év leforgása alatt földönfutókká váltunk…

Látom, nehéz erről beszélned… megértem… Mielőtt a szomorú következményeket folytatnád, megtennéd, hogy részletesebben beszélsz magáról a hitelfelvételről és a folyamatról, ami ide vezetett?

Már három éve Sopronban laktunk a családommal albérletben, mikor úgy döntöttünk a feleségemmel, hogy mielőtt egy második gyermeket is vállalnánk, veszünk egy házat, amolyan igazi családi fészket. Természetesen nem volt annyi félretett jövedelmünk, hogy azonnal meg tudjuk venni, így 2009 augusztus elején lakásvásárlási hitelért folyamodtunk a bankhoz. Euró alapú kölcsönt szerettünk volna, mert ilyen már volt a családban és egész kedvező feltételeket biztosított, de az ügyintézőnk a tudomásunkra hozta, hogy az egyetlen hitelkonstrukció, amelyet választhatunk, az a svájci frank alapú kölcsön maximum 9 millió forint értékben. Vissza már nem akartunk lépni, így, bár kicsit tartózkodva, de aláírtuk a szerződést ugyanazon hónap végén 20 éves futamidőre. Az egész felvételi folyamat nem egész 2 hét alatt végbement, ami kicsit megnyugtatott minket, hiszen ez elég rövid átfutási időnek számított és igazából minden gond nélkül végbement. A házvásárlás is sikeres volt. Bár nem értettük, hogy, ha a keresetünket megfelelőnek találták, akkor miért csak egy utat választhattunk, de sajnos nem mélyedtünk jobban bele a kérdésbe.

Tudomásunkra hoznád, hogy melyik bankról van szó vagy szándékosan nem említetted?

A CIB Bankról. Idővel kiderült, hogy felvehettük volna euró alapon is a kölcsönt, de félreinformáltak minket - talán egyértelmű, hogy nem a mi javunkra.

Milyen árfolyamon vettétek fel a hitelt?

153 forinton fizettük be az első törlesztő részletet, ami később még 247 forinton is levonásra került. Ez 97 forintos különbözetet jelent. Ha összegben akarjuk kifejezni, akkor az első részlet 58 567 Ft volt, míg az utolsó 3 havi részlet 105 000 Ft-os átlagösszegű lett. Majdnem duplájára növekedett, , amit egészen addig tudtunk valahogy fizetni, míg el nem bocsátottak a munkámból.

Azért itt több problémás kérdés is felmerül. Nem gondoltátok, hogy utána kellene járni a dolgoknak?

Sajnos az ember gyakran utólag okos. Ez nálunk halmozottan igaz. Csak úgy írhattuk alá a szerződést, ha előtte egy kötelező életbiztosítást is megkötöttünk a nevemre. Ez fix 15 000 Ft-ot jelentett félévente, amit elméletig – akkor még úgy tudtuk – csak akkor emelhettek volna, ha mi kérjük vagy beleegyezünk.

Elméletileg? Gyakorlatban nem így történt?

Nem. Semmiféle értesítést nem kaptunk, csak azt vettük észre, hogy a 2. félévtől 15 000 Ft helyett 25 000 Ft-ot kell fizetnünk biztosítási díj gyanánt. Kértük ugyan a szerződésre hivatkozva, hogy állítsák vissza az eredeti összeget, de ez nem történt meg.

A helyzet jogi úton való tisztázásának az ötlete nem merült fel bennetek?

Dehogynem. De egy bankkal szemben vajon mennyi esélyünk lett volna? Még annyi pénzük sem volt, hogy az üdvédi költséget kifizettük volna. A feleségem autóját is eladtuk áron alul, mikor munkanélküli lettem, csak azért, hogy fizetőképesek maradjunk.

Volt, aki megpróbált nektek segíteni?

A szüleink mindenben segítségünkre voltak, de annyi anyagi támogatást nem tudtak volna biztosítani, hogy az kihúzzon minket a bajból, így nem is fogadtuk el.

Egy keresetből hogyan tudtatok megélni a hitel mellett?

A végére már választanunk kellett, hogy fizetünk vagy eszünk, és Nekünk gondolni kellett a gyerekekre is…

Tehát nem fizettetek…

Nem tudtunk.

A bankkal nem próbáltatok megállapodni egy lehetséges megoldásban? Gondolok itt esetleg a futamidő kitolására?

Mikor rájöttünk, hogy képtelenek vagyunk ezeket a terheket fizetni, bementünk a bankba, de hiába. Határozottan kijelentették, hogy vagy fizetünk, vagy viseljük a következményeket, ők nem tudnak segíteni. És valóban. Ha jól emlékszem, szeptember negyedikén, 8 hónapja kaptunk egy felszólítást – a fizetési felszólításokat követően –, hogy maximum 1 hónapunk van arra, hogy elhagyjuk az otthonunkat, mert a bank el fogja árverezni. Ez meg is történt.

Tudom, rajtatok ez már nem sokat segít, de mit gondolsz a rögzített árfolyamon való fizetésről?

Én ehhez nem igazán értek, de azt tudom, hogy ezzel egy cseppet sem változtattak a fizetésképtelen vagy épp, hogy még fizetőképes adósok helyzetén. Valamit felmutatott ezzel a kormány, hogy mégis lássuk mi, egyszerű, megvezethető emberek: nem vagyunk elfelejtve. De ez a lehetőség olyan, mint a szúvas fa. Kívülről tökéletes, de belül üres. Ha a döntéshozók csak egyszer is néztak volna már szembe hasonló helyzettel,  akkor talán a problémák valódi megoldására törekednének. Tudom, hogy a Jobbik is próbál segíteni ezzel az országos aláírásgyűjtési akcióval, amelynek a koncepciója jó és maradéktalanul támogatható, csak kicsi a realitása, ha a bankok befolyását nézzük. De szívből kívánom, hogy sikerrel járjanak, mert sokaknak szükségük van még a segítségre.

Visszatérve hozzátok: hova tudtatok menni a felszólítást követően?

Végső elkeseredésünkben a feleségem szüleihez mentünk, de olyannyira megviselték a történtek a családunkat, hogy nem sokkal később én elköltöztem a szüleimhez és elváltunk a feleségemmel… Egy csapásra vesztettem el mindent, ami az életem értelmét jelentette.

Most hogyan tovább?

Jelenleg még mindig csak alkalmi munkáim vannak, de minél hamarabb állandó állást szeretnék.

Mi, vagy ki segített talpra állásban?

A gyerekeim és a szüleim, akiknek a feltétlen szeretetére mindig számíthattam és a tudat, hogy fel akarom nevelni a gyerekeimet és biztosítani akarok Nekik mindent az életben. Azt akarom, hogy ha már egyszer nem élek velük, lássák, hogy mindent megteszek értük, és ők nekem a legfontosabbak a világon, bármi történjen is.

Végül elmondanád, hogy miért vállaltad a nyilvánosságot? És mit üzennél a hozzád hasonló helyzetben lévőknek?

Úgy gondolom, vagyis legalábbis nagyon remélem, hogy az én történetem példaszerű az adósoknak és a döntéshozóknak is egyaránt. Az adósoknak azért – és egyben ez az üzenetem is -, mert igenis fel kell tudni állni és meg kell találni azokat a kapaszkodókat, amelyek átsegítenek a nehéz pillanatokban. Nem szabad hagyni, hogy a család menjen tönkre a hitel miatt. A döntéshozóknak pedig azért, mert ez is rávilágított arra, hogy a jelenlegi helyzet tarthatatlan, és ha a közeljövőben ez nem fog változni, visszafordíthatatlan folyamatokat indíthat el. És ezz akkor csakis az ő lelkükön szárad majd.

(forrás: vasmegye.jobbik.hu)