A magyarok kétharmada elégedetlen a kormány teljesítményével. A csalódottakat leginkább a Jobbik tudja megszólítani, míg a széteső MSZP bénultan szemléli az eseményeket.

A tendenciák már egy ideje a lakosság fokozódó elégedetlenségét jelezték, szeptemberre azonban a kiábrándultság a korábbiaknál is súlyosabb jelekben mutatkozott meg. Már önmagában az is sokat elárul a magyarok jelenlegi hangulatáról, hogy abban az elméleti esetben, ha mostanában választást tartanának, a jogosultak mindössze 40 százaléka járulna az urnákhoz.

A részvételi hajlandóság már lassan egy éve 50 százalék alatt alakul, de a mostanihoz fogható passzivitást 1991 vége óta nem mért a Medián. A választások utáni hetekhez képest a 30-49 éves korosztály fordult el a legnagyobb arányban a politikától: körükben szinte a felére (67-ről 36 százalékra) esett az aktív szavazók aránya. Ráadásul tovább rontja a képet, hogy a lakosság 36 százalékának nincs pártpreferenciája, sőt, még a választási részvételüket biztosnak gondolók közül is minden ötödik nem támogat egy pártot sem.

Erősődő Jobbik, béna MSZP

Az utóbbi időszak hangulatváltozása amúgy is mély nyomot hagyott a pártok támogatottságán. Bár a választani tudó „biztos” szavazók körében a Fidesz tovább őrzi fölényét, a kormányoldal a teljes szavazókorú lakosság egyre kisebb hányadának támogatására számíthat. A választások után mért 50 százaléknyi kormánypárti tömeg ugyanis mostanra 31 százalékosra apadt, ez pedig a Fidesz számára az elmúlt hat év leggyengébb eredménye.

A politikai elitből való kiábrándultság egyértelmű jele a kisebb parlamenti pártok, különösen a Jobbik megerősödése. A radikális pártnak jelenleg ugyanakkora a támogatottsága, mint az MSZP-é: mindkét párt a választókorú népesség 12-12 százalékát, a választani tudó „biztos” szavazók 20-20 százalékát tudhatja maga mögött. Azaz a jelek szerint a Jobbik képes volt megszólítani a növekvő számú  elégedetlen és csalódott szavazót, az MSZP-nél viszont ovább tart a bénultság. Ez a tendencia alátámasztani látszik, hogy a Jobbik lehet a Fidesz váltópártja, míg a szocialisták lassan, de biztosan szubkulturális jelenséggé válnak.

A Jobbik jelenleg is a fiatalabb szavazókat tudja a leginkább megnyerni (a 40 évesnél fiatalabb választópolgárok 19 százaléka a párt szavazója), de a 40 és 59 év közötti korosztályból is minden tizedik ember jobbikos. És bár a radikálisokat a szavazópolgárok egy része továbbra sem tartja szalonképesnek, elutasítottságuk az év elején mért 52-ről 44 százalékra csökkent, mialatt a Fideszé 29-ről 41 százalékra nőtt. Szeptember elejére egyébként a Jobbik mellett az LMP is minden korábbinál jobban növelte a támogatottságát: a teljes népesség 6 százaléka, a választani tudó „biztos” szavazók 9 százaléka adná rá a voksát.

Orbán mélyponton

A lakosság kritikus hangulata a politikusok népszerűségének változásában is tetten érhető: július óta kisebb-nagyobb mértékben minden vezető kormánypárti politikus veszített a támogatottságából. A legnagyobb (7 százalékpontos) zuhanás Matolcsy György nevéhez fűződik, a nemzetgazdasági minisztert július elején már az ismerőinek alig több mint ötöde látta volna szívesen fontos politikai szerepben. Külön említést érdemel Orbán Viktor, akinek népszerűsége már kormányra lépése óta mérséklődő tendenciát követett, és mostanra 40 százalék alá esett. Szeptember elején mért 38 százalékos kedveltsége „történelmi mélypont”, hiszen az eddig valaha mért legalacsonyabb támogatottsága (1999 decemberében) 41 százalékos volt. Az egész magyar politikai elit megítélését jellemzi, hogy a miniszterelnök még így is vezeti a népszerűségi rangsort. A júliusi eredményekhez képest egyedül Schiffer András kedveltségében látható érdemleges javulás, aki most négy ponttal magasabb, 34 százalékos  kedveltséget tudhat magáénak. Az energikus frakcióvezető ugyanakkor látványosan képtelen az irányába megnyilvánuló bizalmat pártja számára szavazatokra váltani, hiszen az LMP-re alig negyedennyien voksolnának.

Vona Gábor hasonló helyzetben van: személyes népszerűsége kétszerese a Jobbikénak - igaz, ez utóbbi is dinamikusan növekszik az elmúlt hónapokban. 

Nemzeti kétharmad - a kormány ellen

A kormányzati teljesítménnyel elégedettek aránya 30 százalék alá csökkent. A lakosság romló hangulatát ennél is drámaibb módon jelzi, hogy immár a kétharmadot is meghaladja azok aránya, akik úgy érzik, az országban rossz irányba mennek a dolgok (69 százalék). A pesszimisták aránya fideszes kormány alatt még soha nem volt ilyen magas, az eddigi negatív rekordjuk a 2001 februárjában mért 65 százalék volt. A borúlátás a gazdasági helyzet megítélésében is megmutatkozik, pedig a szeptemberi kutatás adatfelvétele még a hónap közepén nyilvánosságra került országmentő csomag, az újabb adóemeléseket ismertető bejelentések előtt készült. A gazdasági közhangulat enélkül is a Fidesz-kormányzások eddigi legmélyebb szintjére süllyedt, miután az előző év teljesítményének rossz megítélése mellett a válaszadók több mint fele (54-54 százalék) a következő időszakban is romlást valószínűsít az ország és a háztartás helyzetében.

A válsághangulat már jelenidőben is teljesen általánosnak mondható: pártpreferenciától függetlenül alig akadt olyan válaszadó, aki szerint nincs probléma a magyar gazdasággal. A meghatározó többség (79 százalék) egyértelműen úgy gondolja, hogy jelenleg válság van, és a megkérdezettek további 18 százaléka, ha válságot nem is, de kisebb gazdasági nehézségeket érzékel. Azt azonban a többség már az újabb intézkedések bejelentése előtt sem hitte el a kormánynak, hogy „a megszorítás nem szerepel a kormány szótárában”. Az így vélekedők még a kormánypárti szavazótáborban is kisebbségbe szorultak: szeptember elején csupán minden harmadik fideszes hitt abban, hogy „az Orbán-kormány megszorító intézkedések nélkül is képes javítani az ország gazdasági helyzetén”. A kormánypártiak 63 százaléka, az összes megkérdezettnek pedig több mint háromnegyede ezzel szemben úgy látja, hogy „az Orbán-kormány valójában már idáig is számos megszorító intézkedést hozott, és továbbiakra lesz szükség”.

(forrás: median.hu)